Valahogy így képzelem el az első kérdést, amit természetesen nem értek, hiszen ékes héber nyelven szegezik nekem a parton. 

Ha egy lány egyedül napozik, pancsol a vízben, vagy egyszerűen csak sétál az utcán, nyilván máshol is felkelti a férfiak figyelmét, de Izraelben a helyiek egyáltalán nem gátlásosak, hogy ezt ki ne fejeznék valamilyen módon. Sajnos amikor lelassítanak az utcán és kiabálnak héberül az autóból, akkor fogalmam sincs, hogy miről van szó, így inkább csak elfordulok és megyek tovább, hátha megunják. Ilyenkor mások megkérdezik, hogy minden rendben van-e, én pedig mosolyogva mondom, hogy hát persze.

Naplemente

A parton egész más a helyzet, van idő rájönni, hogy hiába próbálkoznak a héberrel, sokra nem megyünk. Ilyenkor jön egy próba az orosszal, mivel rengeteg orosz él a városban. Végül kikötünk az angolnál, kapok meghívást sörre, közös fürdőzésre vagy éppen csak a telefonszámom kell, elcsevegünk Budapest szépségeiről, meg az itteni időjárásról. A jó öreg "épp a barátomat várom" azonban elég sikeresnek bizonyul ilyen esetekben, azonnal sürgős dolguk akad és menniük kell. 

Én szeretek beszélgetni, és nagyon kedves társaság is ez, de igazán fárasztó fél óránként előadni ugyanazt a műsort, ráadásul a közvetlenségből is megárt a sok...

Tengerparti sétány, Bat Yam

Shabbat Shalom

Túl vagyunk az első Shabbatunkon is itt Izraelben, és mivel nekünk a péntek esténk igen hosszúra sikerült, nagyjából le is maradtunk róla, pár érdekességet azonban így is felfedeztünk. A sábát péntek napnyugtakor kezdődik és szombat napnyugtáig tart, a zsidó vallás egyik legfontosabb része, hogy ezen a napon semmilyen munkát nem lehet végezni. Vagyis nem lehet például kapálni, házat építeni vagy főzni, helyette lehet ünnepelni, hogy Isten megteremtette és megáldotta az embert.

A Little Prague nevű cseh söröző (ahol egyébként érdekes módon lángost ettünk, de a cseh sör tényleg cseh volt) egyik fehérorosz pultos lányától kérdeztünk pár dolgot Jeruzsálemmel kapcsolatban, amikor szóba jött a sábát - magából kikelve mesélt néhány vallási fanatikusról, akik a szombatot a lehető legszigorúbban veszik: ők például WC papírt sem használhatnak ezen a napon, mert annak letépése is fizikai munka. Aztán a dolgokat meg oldja meg mindenki úgy, ahogy tudja...

Mi a liftre vártunk lelkesen, amikor megérkezett, megnyomtam a gombot, és hihetetlen sípolás következett. Szerencsére az egyik hotelben dolgozó szólt, hogy ha jót akarunk, szálljunk át a másikba, a gombat nyomogatni ebben ugyanis nem szabad - Shabbat van, az is munka! Így aznap az egyik lift egész nap föl-le jár, és minden emeleten megáll. Hazafelé két kipás kissrác mutatta meg, melyik liftet használjuk, ahova ők nem mertek beszállni, ugye szombat van - bár felajánlottuk nekik, hogy helyettük is megnyomjuk az emeletük gombját, szerintem csalásnak tekintették volna, inkább felmentek a lépcsőn - mindenesetre egészséges.

A "shabbat lift" felirata 

Biztonsági zóna

Nem tudom, hogy a felettünk köröző katonai helikopterek inkább biztonságot, vagy inkább félelmet keltenek, mindenesetre a helyieket egyáltalán nem érdekli, mi történik a fejük felett. Pedig Tel-Avivban nem ritka, hogy megszólalnak a szirénák egy-egy Gázából kilőtt rakéta miatt, az egyik hotel recepciósa szerint 3 hónapja volt ilyen eset, de az izraeli légierő keményen elhárít minden támadást. 

Itt egy videó egy korábbi esetről, de számos telefonos felvétel van a YouTube-on:

Tegnap szinte folyamatosan hallani lehetett a távolból érkező robbanásokat, de a helyiek azt sem értették, miről beszélünk, ők nem hallottak semmit. Hogy tényleg robbanások, vagy a közeli katonai reptér zajai, nem derült ki, mindenesetre a szirénákat még nem hallottuk. 

A Pilótának szerdán és csütörtökön lesz szabadnapja, de a jeruzsálemi kirándulás egyelőre kérdéses. Pénteken három embert lőttek le az utcán, ami ugye nem túl jó hír, viszont a várost mindenképp szeretnénk látni.