Ha Bangkokban járunk, nagyjából ezer utazási irodát találunk, amelyek különböző egynapos programokat kínálnak, így el lehet jutni a tigrisfarmra, az úszó piacra, vagy éppen Ayutthayába. Mi az utóbbit választottuk, de ahogy kalandvágyó utazókhoz illik, kihagytuk az ügynökségeket, és megszerveztük a kirándulást magunk. Erősen ajánlom mindenkinek ezt a lehetőséget, mivel az irodák nagyjából 900 bath-os (7200 ft.) árat számolnak fejenként, de ha egy picit vagányak vagyunk, akkor a buszos túra helyett felszállunk a bangkoki vonatra, és fejenként 40 bath-ért (320 ft.) megjárjuk oda-vissza. Jelzem, ez a drágább lehetőség, a lassabb vonat 15 bath (120 ft) utanként.

A vonat ezért a pénzért 3-ad osztályú, teljesen normális, légkondi helyett van benne ventillátor, és ha lehúzzuk az összes ablakot, akkor aztán teljesen friss lesz a levegő. Az ülések kemények, hely viszont van, legalábbis nekünk volt. Az út 70 kilométer, nagyjából 2 óra, ebből az első alatt érünk ki Bangkok belvárosából, de szinte olyan, mintha el sem hagynánk a várost, így a vidéki Thaiföldből sokat nem látunk. Megjegyzem: a vonatból tud nagyon szomorú látványt nyújtani Bangkok igazi, szegény arca!

Amint kilépünk a vasútállomásra, és átsétálunk a főúton (óvatosan, még mindig jobbról fognak először elütni!), találunk éttermeket és kölcsönzőket. A parkot be lehet járni tuk-tukkal, biciklivel vagy motorral. Mi a motort béreltünk, egy személyit vagy jogsit kell a kölcsönzőnél hagyni, aztán egész napra miénk a bringa, 200 bath-ért (1600 ft.). Viszont tényleg, TÉNYLEG csak az kölcsönözzön motort, aki tud Ázsiában vezetni: a thaiok elég állatok tudnak lenni, ha közlekedésről van szó, és mivel bal oldalon haladnak, nagyon könnyű elvéteni a dolgokat - egy motorbaleset pedig tényleg elronthatja a nyaralást. A biciklire ugyanez vonatkozik, de az legalább lassabb. 

Ehhez kapcsolódóan még egy tipp: nagyon vigyázzunk a kóbor kutyákkal, minket tavaly és most is meg akartak támadni a motoron. Ilyenkor gyorsítsunk fel, ha a kutya nagyon közel van, nyújtsuk felé a talpunkat, hiszen így nem talál fogást - nem úgy, ha a bokánkat sikerül becserkésznie. 

Ayutthaya egy ma is lakott város, amiért érdemes idejönni, az az egykori fővárosból maradt történelmi park, amely egy folyóval körülvett szigeten található. Kapunk térképet a felfedezéséhez: a szigeten belül és kívül is vannak látnivalók, a legérdekesebb 6-ot külön kiemelik, ha csak ezeket szeretnénk megnézni, akkor egy 230 bath-os (1840 ft.) jegyet vehetünk, ezekkel bemehetünk ide. Ha nincs jegyünk, mindenhol fizethetünk külön, így mi válogathatjuk össze, mit akarunk megnézni. Na, ezt csináltuk mi.

Annyit érdemes tudni, hogy Ayutthaya egy romváros: az 1300-as években épült, az 1700-as évekre már 1 millió ember lakott, itt, így a világ legnagyobb városa volt - nem véletlen, hogy az utazók, akik ide érkeztek, teljesen le voltak nyűgözve nagyságán és szépségén. Ez volt fénykora és bukásának ideje is egyben, ugyanis 1767-ben a burmai hadsereg megtámadta, majd lerombolta a fővárost. Mivel a templomokon kívül minden épület fából készült, ezek mind leégtek és az enyészeté lettek, és mára csak a szent helyek romjai találhatóak meg itt - és persze sok azóta épült wat, lakóházak/sátrak, éttermek. 

Mivel romokról van szó, elvileg nincs előírt öltözködési kódex, azért a vállak és a térdek takarása (nőknek) mégis illendő. Az első hely, ahova teljesen véletlenül menetünk, egy piramis jellegű rom, a Wat Thammikarat, amelynek egyik részét felújították, és ma is működő szentélyt alakítottak ki. Itt, a templomba belépés előtt levettük a cipőnket, és pedig felvettem egy kendőt a vállamra, amiért a rettentő jó kedélyű, duci szerzetes nem győzött hálálkodni.

20 bath (160 ft.) belépő megfizetése után nem csak megnézhettük a gyönyörű épületet és a kakasszobor gyűjteményt (ezer? tízezer?), hanem a szentélyben áldást is kaptunk egy buddhista szerzetestől (bevallom, számomra ez bakancslistás volt).

Innen motorral tovább döcögtünk az egészen jó állapotban lévő ayutthayai utakon, megnéztük a nagy kedvencemet, a Wat Maha That-ot (itt található a fával körbenőtt Buddha-fej),

találkoztunk elefántokkal (velük is be lehet járni bizonyos utakat), ettünk, láttunk álló Buddhát, ülő Buddhát, fekvő Buddhát, végül elmentünk a (szerintem) legszebb templomhoz, ami már a szigeten kívül található, a Wat Chaiwatthanaram-hoz.

Mi nagyjából öt órát töltöttünk a parkban, igaz, ennél sokkal több idő kellett volna, hogy mindent lássunk, de a Pilótával amúgy sem könnyű ilyen hosszú programot tervezni, plusz a 35 fokos hőség kicsit kikezdett mindkettőnket.

Ha van egy napunk Bangkokban, tényleg érdemes ide ellátogatni. Nem tudok és nem is akarok konkrét helyeket ajánlani, mindenki más miatt szeret egy-egy helyet (az első helyen például rajtunk kívül egyetlen turista nem volt éppen, nekem mégis az egyik legjobb élmény, más watok viszont tömve voltak). Igazi felfedezőknek (mint mi) úgyis az az izgalmas út, amit maguk fedeznek fel.