Hetek óta nagyon készültem erre a kalandra, és kedden végre megérkeztem Tel-Avivba. Az utazás előtti este nem volt könnyű: 6:05-kor indult a gép, de persze annyira izgultam, hogy szinte semmit nem tudtam aludni. Féltem, hogy nem érek ki időben a reptérre (ami nem volt alaptalan, mert lerobbant útközben a taxi), hogy túl nagy lesz a táskám a wizzaires nagy kézipoggyászhoz, na meg a biztonsági ellenőrzés miatt. 

Budapesten minden sima volt, akár egy EU-s út előtt, és szerencsére a tel-avivi reptéren is minden flottul ment: bemutattam az útlevelem, megkaptam a blue cardot, egy külön kis kártyát a pecséttel (vízumot egyébként nem kell igényelni az utazás előtt), vagyis nem pecsételnek az útlevélbe, akkor ugyanis a legtöbb arab országba ezzel az irattal be sem tehetném a lábam (azt olvastam, hogy arab országból származó pecsét nem zárja ki a belépést Izraelbe). Mielőtt elengedett volna az egyébként nagyon segítőkész csajszi, összesen három biztonsági kérdést tett fel. Milyen légitársasággal érkeztem, meddig maradok, és mi az utazásom célja. Hogy mi? Megismerni ezt az elképesztően izgalmas helyet! 

Első utam a szállodába vezetett volna, de persze rossz irányba szálltam fel a vonatra, így tettem egy kis kitérőt a sivatagba. Jó tanács: aki vonattal készül a reptérről Tel-Aviv belvárosába, semmiképpen se Modi'in felé induljon el (már csak azért se, mert elég közel van a veszélyes West Bank részhez), vagy úgy jár mit én. Ez a kis kitérő viszont megmutatta, miért olyan elképesztően jó itt lenni: a vonat térképét nézegetve azonnal odajött egy hölgy, megkérdezte miben segíthet, majd szólt, hogy szálljak át az ellenkező irányba tartó vonatra, sőt, még egy lányt is megkért, hogy mutassa meg, melyik peron lesz az enyém (mivel kettő volt, nem volt nehéz kisakkozni a lényeget). Egészen érdekes tapasztalat volt, milyen közvetlen és barátságos mindenki, tök mindegy, hogy honnan jöttél.

Végül mégis beértem a városba, és ez a közjáték sem vette el a kedvem semmitől: egész úton vigyorogtam, annyira tetszett, amit látok. 12 körül szálltam le a HaShalom pályaudvaron, ami már a város nyüzsgő központjában van. Innen egy busszal kellett volna a szállodáig mennem, de még a nagyjából 50(0) fok ellenére is inkább gyalogoltam kb. 25 percet a csomagommal, annyira király volt a látvány. Bangkok óta imádom a felhőkarcolókat, na, itt van belőle elég!

Miután megérkeztem a szállodába, egy gyors zuhany után aludtam egy órát, majd bevetettem magam a városba. Hát, nehéz lenne elmondani, mennyire pezsgő, izgalmas és friss az egész. Mindenki hiperlaza, mindenki fut, gördeszkázik vagy éppen kutyát sétáltat, vagy a boltban megvett sört iszogatja a beachen. Ha már a boltnál tartunk: magyar szemmel nézve elképesztő árak vannak itt, Tel-Avivban. Egy sékel, vagyis a helyi pénz, nagyjából 78 forintot ér, így a 6 sékeles ásványvíz kicsit meglepett első vásárlásomkor (igen, egy helyi boltban, nem egy étteremben), de az is szíven ütött, amikor 30 sékelt fizettem két dobozos sörért (kis fejszámolással ez nagyjából 2300 forint, szintén bolti ár).

Az egész délutánt a parti sétányon töltöttem, mivel a tegnapi hotel kicsit messzebb volt onnan, úgy döntöttem, nem fürdök a tengerben, azt meghagytam mára. Viszont anélkül is elég jól szórakoztam: élveztem a napsütést, a tengert, a tömeget, meg beszélgettem azokkal akik odajöttek. Már említettem, hogy elég közvetlen mindenki - hát, ez nagyjából azt jelenti, hogy 20 percenként megállítanak valamilyen kérdéssel, egy kávé vagy egy italmeghívással, vagy egyszerűen csak azért, hogy elbeszélgessenek arról, mi járatban vannak Tel-Avivban. Mert nem csak a helyiek ilyen lazák, valahogy aki idejön, az átveszi az itteni "vibe"-ot, szóval megtudtam, hogy itt van néhány török mérnök üzleti úton, vagy hogy Jordániából is jó kiruccanni ide. Ahogy ment le a nap, egyre több ember jött ki az utcára, ellepték a tengerparti bárokat és nagyon jól érezték magukat.

Este aztán megjött a Pilóta, akivel csatlakoztunk pár sráchoz a személyzetből és ittunk néhány sört a tetőteraszon.

A mai nap rohanással kezdődött, a crew elment dolgozni, mi pedig egy sráccal, aki szabadnapos volt, áthoztuk az összes csomagot egy másik szállodába. Most a Bat Yam nevű városrészben vagyunk, ami elvileg már nem is Tel-Aviv (gyakorlatilag viszont az egész egy hosszú tengerparti város), inkább olyasmi, mint otthon Békásmegyer, csak azért tényleg teljesen más - mutatok is róla egy képet. 

Szóval nem rossz, na! Az új hotelünk tényleg nagyon király, a 22. emeleten kaptunk szobát, és hát elég élvezhető a kilátás! Viszont ez egészen más érzés, mint Tel-Aviv belvárosa, ahogy az angolul nem igazán beszélő taxisofőröm mondta, Tel-Aviv "bumm-bumm", Bat Yam pedig "slow and calm", vagyis a pörgés itt már annyira nem jellemző. Helyette sok család, gyerekek élvezik az egyébként szuper minőségű tengerpartot, de persze bárból és fiatalokból sincs hiány.

A napot a beachen töltöttük a sráccal, akivel jöttünk, egy angol stewarttal, és megbeszéltül az élet nagy kérdéseit egy sör mellett. A tenger szuper hőmérsékletű, nemrég jártam Fuerteventurán, ahol kicsit nehézkesen vettük rá magunkat arra, hogy belemenjünk a 21 fokos vízbe - ehhez képest itt nagyon nem hűti le az embert a víz (ami a jó öreg gugli szerint jelenleg 27,8 fokos). Egy helyi kis étteremben kajáltunk, méghozzá (nagyon drágán) nagyon jó ételeket, amikről egyébként fogalmam sincs, hogy mik voltak, mert angolul az extra kedves tulaj is kevésbé beszélt, de mutogatás alapján valamiféle csirke volt, jó fűszeres, rizzsel és salátával, meg csípős szósszal, nagyjából az indiai kajához tudnám hasonlítani.

Alapból egyébként elmondható, hogy nagyon sokan beszélnek angolul, ha útbaigazítás kell, szinte bárki tud segíteni, ha nem is tökéletes angolsággal, így vagy úgy, de elmagyarázza, amit kérdezünk. A tömegközlekedés, amennyire eddig tapasztaltam, jó, bár korábban figyelmeztettek, hogy vigyázzunk azért vele, eddig semmi rosszat nem érzékeltem, sőt. Az utak tele vannak autókkal és motorosokkal, akik állandóan dudálnak és folyton dugóban vannak, a gyalogosokkal viszont nagyon előzékenyek. 

Sokan kérdezték az út előtt, nem félek-e Izraelbe jönni, és én is láttam pár videót légitámadásról, meg persze a háborús helyzetről Gázában vagy Ciszjordániában. De azon kívül, hogy a katonai helikopterek szinte egész nap az égen cikáznak, plusz a plázák és nagyobb terek, meg a katonai építmények környéke tele van gépfegyveres katonákkal, félelemnek a legkisebb jelét se látni senkin. 

Egyelőre nincs honvágyam..