Majdnem két éve történt, hogy Bangkokban töltöttem pár napot, és már akkor beleszerettem a városba. Jártam már európai nagyvárosokban, de egyiket sem tudnám ehhez a helyhez hasonlítani: nagyjából 16 millió ember él egy Budapestnél háromszor nagyobb területen, szóval igazi metropolisz. Nekem nagyon hiányzott, imádok a felhőkarcolók között sétálni, szeretem a Chaophrayat nézni, imádom, hogy minden utca egy kis piac, hogy a közlekedés egész elképesztően kaotikus, mégis működik (többé-kevésbé), hogy minden épülethez tartozik egy kis szellemház, ahol a lelkek pihenhetnek, hogy mindenki mosolyog - szóval lenyűgöző. A Pilóta utálja, mert sok a turista, nem lehet közlekedni, a mindig aranyos és kedves thaiok is egy kicsit átmennek turistacsapdába, közben a szegényeket kihasználják nagyjából éhbérért. Igen, sajnos a nagyváros árnyoldalai tökéletesen látszanak, ennek ellenére szerintem lenyűgöző.

Idén a Qatar Airways-zel jöttünk és nagyon jól tettük: az út 12 óra, plusz másfél órát vártunk a dohai reptéren az átszállásra, így a reggel 8:30-as indulással magyar idő szerint este 10-re megérkeztünk a Suvarnabhumi reptérre. Reptérről ki (30+ fok), taxiba be, gyorsforgalmira fel és már robogtunk is a hotelbe. A taxi a reptérről 400 bath volt (3200 ft. - otthon a reptérre 8500-ért vittek ki), nagyjából fél órás út a hotelig. Tavalyi szuper emlékeinkből merítve ismét a Prince Palace Hotelben szállítunk meg, nekünk nagyon bejött: 4500 Ft/fő/éjszaka áron egy hatalmas lakosztályt kaptunk a 16. emeleten, nagy fürdőszobával, két medencével a 11. és 12. emeleten, pool bárral (rettentő drágán), fintesz és wellnesz lehetőségekkel, ja és a kedvencemmel: kilátással a városra. 

Innen aztán oda jut el az ember, ahova csak akar, turistákra vadászó tuk tukos és taxis itt aztán van dögivel, úgyhogy a legokosabb dolog, amit tehetünk, az alkudás.

Egy 2 kilométeres taxi út ugyanis (kb. ennyi a szállodától a Khao San Road, a turista negyed, amit azért mindenképpen érdemes megnézni, egy két Chang vagy Leo társaságában) az 50 bth-tól (400 ft) egészen a 250-ig (2000 ft) terjedhet, és ha hagyjuk, akkor terjed még tovább is. A tuk tuk alapból drágább, mert turisták vagyunk, meg fehérek, meg egyébként is biztos van pénzünk, ha már itt vagyunk. De azért persze érdemes kipróbálni, jó buli. És mivel nagyjából minden hotelnél/turista ponton legalább 10-20 tuk tuk-os vár ránk, ha az első nem hajlandó belemenni a reális összegbe, akkor csak simán hagyjuk ott - vagy utánunk szalad és rájön, hogy tényleg mennyi az annyi, vagy odamehetünk a másikhoz, aki szintén magasról kezdi a licitet, de végül belemegy a normális árba. A taxi hasonlóan működik, tele van vele a város, szóval bárhol leinthetjük, de mielőtt beszállunk, állapodjunk meg, hogy mennyi is lesz az út. A legjobban akkor járunk, ha hajlandó bekapcsolni a taxiórát - de erről azért ne nagyon álmodozzunk, igen ritka eset, hiszen ekkor kiderülne, hogy töredékébe kerül egy út.

Idén kipróbáltuk a buszt is, nagy élmény volt, mert nyilván nem tudtuk, hova is megy, de nem is volt nagy baj - Bangkokban eltévedni is jó. Persze megkérdeztük a jegykezelő lányt (a jegyet a buszon kell megvenni, az ára nagyjából 7 bath - 56 ft.), aki nem értette a kérdést, de akkor az összes utas összeadta az angoltudása legjavát, és kihoztuk, hogy nagyjából arra, amerre indultunk.

Nekem a kedvenc közlekedési eszközöm viszont a hajó. Bagkok folyója a Chaophraja, de az egész várost átszelik a kis csatornák, kanálisok, így rengeteg helyre el tudunk jutni vízi taxival, pláne, ha nem vagyunk szívbajosak: a ki-beszállás messze áll a biztonságostól, és maga a hajó sem úgy néz ki, mint ami átszelné a Csendes óceánt, ennek ellenére tök jól működik minden, sok megállója van, így aztán utazgathatunk a városban. A szag nem mindig a legjobb, lévén a szennyvíz egy része is ezekbe a csatornákba jut, dehát ne legyünk finnyásak egy ázsiai nagyvárosban, az utcákon sem sokkal jobb a helyzet - sőt! A jegyet a hajón lehet megvenni, az ára változó, a kisebb csatornákon 9 bath (72 ft.), a Chaophrajan valamivel drágább, de így sem ettől fogunk csődbe menni.

Amikor arról beszéltünk, milyen jó lesz majd Thaiföldön, milyen olcsó lesz a kaja, a sör, meg úgy általában minden, akkor tényleg azt is gondoltuk, hogy így lesz, de Bangkok igazából nem olcsó. Lehet találni elképesztően finom pad thait 50 bath-ért (400 ft.), de lehet ennek a háromszorosáért is, ha nem egy útszéli "kismocskosban" akarunk enni, hanem például a Khao San Roadon (ami amúgy szintén mocskos). Ha olcsón akarjuk megúszni a várost, akkor tényleg érdemes odafigyelni arra, hogy hol is eszünk, főleg úgy, hogy a város maga olyan, mint egy nagy étterem: minden utcasarkon árulnak valami kaját, úgyhogy éhezni itt nehéz. Amit imádok, az a rengeteg gyümölcs: jobb helyeken 20 bath (160 ft.) egy nagy szelet mézédes dinnye, de ugyanígy lehet kapni mangót, ananászt, sárkánygyümölcsöt, és még pár finomságot, amit nem is ismerek. A sör viszont messze nem olcsó, nagyjából 100 bath-ot (800 ft.) fizettünk mindenhol egy nagy üveg sörért. Mármint helyi sörért, vagyis a Leo, a Chang és a Singha kerül ennyibe, a Heineken 160 bath-nál (1200 ft.) kezdődik.

Felöltözni is nagyon könnyen lehet itt, szóval miután elszakadt a nadrágom, nem volt nehéz találni helyette másikat, az egyetlen kihívás a mérettel van: bár a legtöbb helyen a turistáknak adnak el ruhákat, így aztán elég európai a méretezés, de felpróbálni nem sok lehetőség van, szóval kell egy kis szemmérték. A plázákat nehéz lenne az otthoniakkal összehasonlítani, de mondjuk úgy, hogy a kisebb méretűekben többször elférne a WestEnd. Áru az van, a plázákban, a piacokon, az utcákon - mindenhol! Olyan nincs, hogy valamit ne találjunk meg - mi például pecsétet akartunk csináltatni, és lám, lett pecsétünk. 

És persze a legfontosabb: a masszázs! Egyszerűen nem lehet kihagyni Thaiföldön a tradicionális thai masszázst, egy óra 200 bath (1600 ft.), de igazi, profi masszőrökkel! Én nagyon szeretem, de ellazulni nem nagyon merek, mert tudom, hogy hirtelen nagyon fog fájni - aztán meg persze nagyon jó érzés. Ha már órák óta sétálunk Bangkokban az utcákon, okvetlenül álljunk meg lábmasszázsra, fél óra 100 bath (800 ft.), de nagyjából egy újjászületéssel ér fel! Nem nehéz megtalálni a masszőröket: az utcán csinálják a masszázst, úgyhogy csak be kell feküdni a legközelebbi ágyba, amit látunk. 

Az akklimatizálódás nekem most nehezebb volt: most lett vége az esős évszaknak, úgyhogy állandóan párás és fülledt az idő, nagyon gyorsan elfáradtam mindig. De mivel még 9 hetünk van Ázsiában, van időm kipihenni magam.